Megfejtették a Voynich-kézirat rejtélyét

A rejtélyes kéziratról hitték már azt, hogy kódolva van, vagy hogy valamilyen egzotikus nyelven írták, de eddig mindenkinek beletört a bicskája. Most végre kiderült, hogy milyen nyelven írták.

A bristoli egyetem egyik munkatársa egy folyóriatban megjelent cikkében azt állítja, hogy megfejtette a középkori Voynich-kódex nyelvét – írja a BBC.

A kódex 234 darab 15 centiméter széles és 23 centiméter magas lapból áll, de 42 lap hiányzik az oldalszámozás szerint. A radiokarbonos meghatározás szerint a XV. században, 1420 körül készülhetett, de ismeretlen írásjelekkel, és eddig arra sem jött rá senki, hogy milyen nyelven. A könyvben számos ábra is található, köztük sok növényábrázolás és néhány asztronómiai jellegű rajz, a kutatók így azt feltételezik, hogy valamifajta herbáriumról lehet szó.

A kódex Wilfird Michael Voynich könyvkereskedőről kapta a nevét, aki a XX. század elején vette meg a művet, de 1969-ben az amerikai Yale Egyetem könyvtárának adományozták, azóta ott őrzik. A kutatók egészen eddig azt gondolták, hogy a könyv rejtjelezéssel íródott, vagy valamilyen egzotikus, esetleg mesterséges nyelven. Gerard Cheshire azonban most megállapította, hogy a kézirat protoromán nyelven íródott, amely a mai újlatin, vagy más néven román nyelvek (spanyol, portugál, francia, olasz, román, katalán és galíciai) elődje volt.

Cheshire a BBC-nek azt mondta, a könyvet dominikánus apácák írták Kasztíliai Máriának, Aragónia királynőjének, aki Aragóniai Katalin nagy-nagynénje volt. A könyvben a kutató szerint gyógynövényekről, terápiás fürdőkről, asztrológiáról van szó elsősorban a női egészséggel és a gyerekneveléssel kapcsolatban.

A kutató elmondása szerint nem túlzás azt mondani, hogy a román nyelvészet egyik legfontosabb fejlődésének bizonyítéka a könyv, ugyanis a protorománt bár sokan beszélték a Mediterráneumban a középkorban, írni latinul írtak, így nem maradtak fent írásos emlékei, és el is veszett maga a nyelv.

Cheshire elmondta, a könyv egy mára már kihalt nyelven íródott, amelynek nem volt saját abc-je sem, a könyvben így ismerős és kevésbé ismerős jelekkel próbálták megörökíteni. Nincs benne központozás, csupa kisbetűvel írták, és hiányoznak belőle a kettős mássalhangzók is, de néhány betűn vannak valamiféle szimbólumok, amelyek a központozást vagy a hangsúlyokat jelzik.

Elmondása szerint a következő lépés az lesz, hogy lefordítják az egész művet.

Az eredeti cikk megtekintése