Megfejtették az egyik utolsó holt-tengeri tekercset

A Haifai Egyetem csapata nagyjából egy éven át dolgozott a tekercsen, mire sikerült összeilleszteniük a 60 apró töredéket, és dekódolniuk az írást – számol be az IFLScience. Az irat egyes töredékei csupán néhány milliméteresek voltak, a szöveg pedig titkosírással készült.

A tekercs elemzésének köszönhetően fény derült egy ősi zsidó szekta szokásaira és ünnepeire, valamint arra, hogy az irat eredeti hibáit később egy második szerző javította.

"A tekercset kódolva írták, de tényleges tartalma egyszerű és jól ismert, és nem volt értelme titkosítani" – írják a kutatók közleményükben. A szakértők Izrael területén kívül is ismernek olyan forrásokat, melyekben a vezetők titkosítva írnak egy jól ismert témáról. Az előkelők ezzel a módszerrel valószínűleg társadalmi helyzetüket akarták szemléltetni.

Az újonnan megfejtett tekercs esetében is hasonló a helyzet: a szerző a titkosírással azt akarta kifejezni, hogy a kódot csak a beavatottak ismerik. Igaz, az írnok így is vétett egy-két hibát. A kutatók a második szerző által a tekercs szélén hagyott jegyzetek segítségével tudták megfejteni a szöveget.

A holt-tengeri tekercseket őrző első barlangot az 1940-es évek második felében találta meg egy beduin kecskepásztor a Kumráni-hegységben. Később a környéken további 11 barlangot azonosítottak.

A töredékesen fennmaradt 900 kézirat sokat elárul egy ókori zsidó közösség, az esszénusok szokásairól és hiedelemvilágáról. A tekercsek közt ráadásul fellelhetőek a héber Biblia egyes történeteinek legkorábbi ismert másolatai.

A szakértők szerint nem lehetetlen, hogy a Kumráni-hegységben további ősi iratok várnak felfedezésre. Kutatók egy csoportja december óta vizsgál egy helyi barlangot, abban a reményben, hogy újabb tekercsek nyomaira bukkanhatnak.

A közelmúltban megfejtett iratból egyébként az is kiderült, hogy az eszénusok naptárában egy év 364 napból állt. Ennek használata sokkal kényelmesebb lehetett, mint a hagyományos zsidó holdnaptáré, hiszen utóbbi vezetéséhez az égbolt állandó megfigyelésére volt szükség.

Az eredeti cikk megtekintése